Az első külföldi jóga utam helyszíne New York volt, a jóga modern fellegvára. Nincs sehol a világon ennyi sztár oktató, ennyi jóga irányzat, ennyi menő jóga stúdió, jógabolt és rendezvény.
A bécsi elit klub ahol jógatanárként dolgoztam,lehetővé tette, hogy folyamatosan továbbképzésekre, workshopokra járjak. Fordított testhelyzetek workshop, hátrahajló workshop, osho meditáció és efféle hangzatos nevű programokon vettem részt.
Nagyon fontosnak tartom,hogy folyamatosan új dolgokat tanuljak, magam is gyakoroljak és mélyítsem tudásomat.
Sok jóga oktató rendelkezik profi sportolói vagy táncos múlttal, nekem azonban még egy hidat is nehezemre esett megcsinálni, a kézenállásról nem is beszélve.
A vendégeim szempontjából ez egy szerencsés dolog, pontosan tudom milyen nehéz legyőzni a félelmet és a fizikai korlátokat. Ha nekem sikerült, szépen lassan de mindenkinek sikerül!
Bár jómagam a szigorú és precíz Iyengar stílusban tanultam a Hatha jógát, mindig is éreztem, hogy ez számomra kissé steril, unalmas. Mikor bementem a tele grafitizett NYC LAUGHING LOTUS stúdióba mintha haza érkeztem volna. Mindenki közvetlen volt,mosolygott és ismeretlenül is imádták egymást. Olyan volt mintha mindenki szerelmes lenne az életbe, vagy elszívtak volna egy kis füves cigit.
A leglazább arc pedig maga a tulajdonos, tanár, életművész Dana Trixie Flynn volt.
Róla a Yoga Journal német kiadásában olvastam,és tudtam hogy egyszer el kell mennem hozzá. Az a vagány csaj, aki Janis Joplin és hasonló nem éppen jógazenékre partizik az óráin, diszkófényekkel meg DJ- vel nyomja, minden volt csak steril nem. Ahogy egyre több időt töltöttem a jóga szférában kezdett idegesíteni a jógaoktatók szerintem sokszor megjátszott túlspiri, magasztal teljes viselkedése. Én sosem voltam ilyen ezért egy kicsit ki is lógtam a sorból a pink lábujjkörmeimmel együtt. Az osztrák jóga workshopokon nem is barátkozott velem senki.
Erre itt ez a tetovált, őrült csaj a sok bézs árnyalatú ruhában mantrázó, magát valamiért többnek képzelő jógatársadalommal szemben, és sikeres! Ha ő Janis Joplin zenéjére szeretne napüdvözleteket csinálni,akkor meg is teszi.
Az óráin fergeteges volt a hangulat, senki sem volt zavarban, valahogy átragadt ránk az ő lazasága. A félhomályban és a hangulatos fényeknek köszönhetően a 100 kilós Gospel énekes és a 40 kilós szupermodell is önfeledten jógázott,táncolt,énekelt ha éppen úgy volt kedve.
Amit életemben először megtapasztaltam az a zene felszabadító ereje volt,a legnagyobb tanulság pedig, hogy merjek önmagam lenni. Ne álljak be a sorba, ne legyek a sztereotípiáknak megfelelni vágyó jóga guru.
Azóta én is használok az óráimon több stílusú zenét,bár ilyen szuper DJ-t még nem találtam ( ha ismersz valakit, szóllj hogy keressen meg ).
https://open.spotify.com/user/yogajournal/playlist/0sdfcEqaduy0co6H6xhhd0?si=BAABuLx0
Jógára fel!
Táncra fel!
NAMASTÉ
