Budapest ezennel hivatalosan is felkerült a jóga térképére.
Amikor este 7 órakor megérkeztem a lezárt Szabadság-hídra nem hittem a szememnek. Nagyvárosi jógik amíg a szem ellát... A hídon egy jógaszőnyegnyi hely sem maradt szinte. Mindenütt vidám emberek beszélgettek, nézelődtek. A híd díszítőelemein lelkes néző publikum. Felettem például egy cuki külföldi pár ült, valószínűleg az első randijukat töltötték. Szendvicset ettek, és fehérbort kortyolgattak. De nem csak róluk sugárzott a boldogság, mindenkire szinte ragályosan ráragadt ez a "just go with the flow" életérzés. Ahogy a szőnyegemen ültem, behunyt szemekkel,éreztem hogy minden tökéletes,az élet szép, jó hogy itt lehetek. A kissé szürreális helyszín, ez a rengeteg ember, az érezhető "good vibes only" amihez az alattunk hömpölygő vén Duna, na meg a nap utolsó legfinomabb sugarai társutak, megadták az alaphangulatot a jógázáshoz.
Az óratartó lány csengő-bongó hangjával próbálta eljuttatni az instrukcióit a legutolsó sorba is, nem túl nagy sikerrel, de ez senkit sem zavart. Mindenki jógázott, nézte az előtte állót, és élvezte ezt a csodát. Aztán jött egy csapat futó, akik hangosan tapsoltak nekünk. Az arra sétáló turisták szelfiztek majd leültek ők is nézőnek.
A ráhangolódás után érkezett a második tanár, tündéri mosollyal, vagány, BP-s pólóban, és elképesztően vidám kisugárzással. Az órája tökéletesen fel volt építve, sőt többször is figyelmeztetett bennünket, hogy ugyan nézzünk már fel a gyönyörű égboltra. Az óra ebben az áhítatos de mégis könnyed hangulatban telt. Igazi Urban Yoga feelingben. Senki sem játszotta a "Jóga Guru"-t, egyszerűen csak élveztük az életet, a helyszínt, hogy részesei lehetünk ennek a nem mindennapi dolognak. Csavarások közben, mikor hátra pillantottam több száz ember csavarodott, nézett ellenkező irányba, akik pedig épp arra jártak, a tekintetükkel biztattak.
Csináltunk hidat a hídon. Gyertya pózban a lábujjaim fölött az égbolt kéksége és a pilléren lazán söröző srácok alkottak hátteret.
Voltak halak a hídon...
Hulla pózban következett a végső ellazulás, olyan könnyűnek, szabadnak éreztem magam, hogy a testem szinte eggyé vált a híddal, a város szellemével. Csak annyit érezem hogy "Everything is good, life is good" ,köszönöm ezt az élményt a Flow to the People vidám csapatának. I <3 BUDAPEST!
Városi Jógára fel!
Namaste
